Magyar Angol
Üdvözli a www.apiterapia.hu! Belépés | Regisztráció | Elfelejtett jelszó

Hírlevelek

Feliratkozás hírlevélre


A méhlegelő

A Magyar Apiterápiás Társaság elkötelezett híve a megelőzésre, gyógyításra és a rehabilitációra alkalmas magas minőségű méhészeti termékek gyártásának. Ennek egyik fontos tényezője annak a területnek a tisztasága, vegyszermentesége, virág és fajtagazdagsága, amely a méhek táplálkozásának alapja, a termékeinek az alapanyaga.

Nem tudunk súlyos betegeken akkor segíteni, ha termékeink nem a legmagasabb minőséget képviselik.

A legfontosabb az egész esztendőben rendelkezésre álló virágpor forrás.Kérjük, hogy minél több virágos növényt hagyjanak életben, ne legyen a teljes kertjük "angolgyepp", mezőgazdasági területeken csak virágzást követően végezzenek nagyerejű gépi beavatkozásokat, a legeltetésre és a méhek, poszméhek, dongók és más megporzó rovaroknak is hagyjanak életteret!

 

A méhek négy fő anyagot gyűjtenek a természetből: ezek a virágpor, nektár és a propoliszhoz szükséges gyanták, illetve vizet. Az első három anyagot növények termelik meg, és a méhek ezen növényi részeket hasznosítják. Ezen növényi részeket adó természeti környezetet összefoglalóval méhlegelőnek hívjuk. (A méhlegelő kifejezés csupán annyit takar, hogy az állataink bizonyos növényi részeket hasznosítanak, nem utal arra, hogy a méhek letépnék, vagy bármi módon károsítanák a természetet.) Sőt. A méhek megporzó tevékenységükkel az emberi lét kulcsfigurájává váltak, ugyanis a föld élelmiszertermelő képessége a méhek nélkül olyan mértékben lecsökkenne, hogy az élelmiszerért háborúk alakulnának ki.

Nektárt csak a virágos növények termelnek, mézharmatot egyes növényeken élő tetvek. A virágpor termelése is a virágokban történik. A méhlegelő növényzetének virágainak eltávolítása a nektár behordása előtt lehetetlenné teszi a nektár behordását. A leszárított növény nektárt nem termel, arról a méhek virágport nem hordanak.

A méhlegelő nem termesztett növényeiből néhányat kiemelve: fűzfélék, borbolyák, pongyola pitypang, katángkóró, hárs, akác, vaddohány, szarvaskerep, olajfűz, orvosi somkóró, vaddohány, ...
A mézharmat termelés szempontjából kiemelve egy-két növényt megemlíthetjük a hársat, a bodzát, a tölgyet és a fenyőt.
A virágpor begyűjtés szempontjából egy-két példa: olajfűz, körte, terjőke kígyószisz, barkafélék, tüdőfű, húsos som.
A propolisz termelés szempontjából fontosabb növényeink a nyár, a nyír, a mézgát adó növények, mint pl. szilva, cseresznye illetve a napraforgó.

A legtöbb növényünk mind virágpor, mind nektárt termel különböző intenzitással. A termelés nagymértékben függ az élőhelytől és az aktuális időjárástól. Nagyon fontos a sokrétű méhlegelő fenntartása, amely kiegyenlíti a természet adta kedvezőtlen periódusokat. Szerencsés esetben amikor az egyik növény nem tud nektárt termelni, akkor egy másik növény tudja a kiesést pótolni.

A méhész méhlegelő hasznosítása komplex, nagy körültekintést, és a természeti területeken csak óvatos beavatkozást engedélyez. Ezen beavatkozásokat csak a terület egyedi adottságainak figyelembe vételével lehet megtervezni.

Ellenezzük a meggondolatlan beavatkozásokat, mint pl. az Önkormányzatok által beindított biomassza kazánokat, amelyek táplálásához nem erdőgazdálkodással, hanem a patakparti fűzesek ledarálásával próbálnak tüzelőanyagot biztosítani. Csakhogy ez a tevékenységet nem szabadna meggondolatlanul, hatástanulmány nélkül egy-két év adatait előre látva elindítani. Ezek a füzesek ugyanis a méhek tavaszi virágporforrásának nagyon jelentős részét biztosítják.

2014. 01. 31.


Dr. Körmendy-Rácz János

elnök
Magyar Apiterápiás Társaság

alelnök Nemzetközi Apiterápia Szövetség (International Apitherapy Federation)

 

 

Főoldal | Sitemap | Fórum | APYS